Az úgy kezdődött, hogy... Elkapott az orgönájzing-láz. Már jó rég.
Aztán nem hagytam annyiban.
És akkor jött a szanálás, lomtalanítás, ahogy tetszik.
Utána új, méretre passzoló hely kellett a megcsappant kupacoknak. Írószeres fiókokban, spájzban, konyhában, kamrában, hálószobai komódfiókban...
A megcsappant kupacokat tárolni is kell valamiben, még akkor is, ha már jól kitöltik az új helyüket. Jött tehát a lázas vadászat: kivételesen többször is átnéztem minden reklámújságban a műanyagtároló-kínálatot, azt összevetettem az itthoni lehetőségekkel mind helyben, mind árban. Méricskéltünk sokat, minden polcot, zugot, fiókot. Majd bevásároltunk. Sokat, praktikutyusat. Már javában zajlik a logisztikai hadművelet, több fronton is.
Ma a kamrában jártam, képet is csináltam, ami máris aktualitását vesztette, mert átrendeztem a terepet; de azért megmutatom, látszik a lényeg.
 |
| Rendszerezés a kamrában |
A kék tárolóból négyet vettünk, és azt máris tudom, hogy kevés. :-/ Pedig hol van még a kamrai orgönájzing vége...!?
A kéken kívül bugyirózsaszín volt még. Direkt átlátszó dobozt kerestünk, mert a kamrai sokféleségben könnyebb így átlátni a holmikat, és mert úgyis ajtó fogja takarni a látványt. Úgyhogy az is direkt van, hogy a dobozok belül rendezetlennek tűnnek: nem azok, tényleg, csak igyekeztem a látható oldalra minél több holmit pakolni, hogy azonnal tudjuk, melyik dobozt kell kivenni, ezzel leegyszerűsítettem a későbbi keresgéléseinket.
Férjet érzékenyen érinti a fönti akcióm, mert az ő cuccainak egy részét is bedobozoltam. Így is kénytelen vagyok meghagyni sok kis apróságot szem előtt, amik gyakran kellenek, csak egy pillanatra, ezért lerakodni-elővenni-eltenni több időt igényelne, mint maga a használat. De mondom, ez csak az első, nyers verzió volt. Az élet majd alakítja, és idővel lesz egy bevált alakja is a rendnek. Ámen. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése